Ha belegondolok, mennyi mindent engedtem saját kertem érzékeny talajába ültetni, csak mert a régi, belém égetett programok parancsainak engedelmeskedtem…

Soulleaderdemon

Ez a “vírus mizéria” baromi nagy szolgálatot tett nekem. Megtanultam végre nem csak beszélni az elengedés fontosságáról, hanem a gyakorlatát is. Nagyon sok energiát, időt vett el az életemből a ragaszkodás emberekhez, tevékenységekhez, berögződőtt gondolatokhoz.  Az embernek tisztában kell lennie a saját képességeivel, a hitével, ismernie kell a saját határait, korlátait.

Olyan fogalom érkezett erre bennem, hogy mindenkinek van egy received_698218357606872belső kertje, lehet ez a lelkét szimbolizálja, de az embernek ezt a Belső kertet kell folyamatosan gondoznia, ápolnia. Ez a kert a “minden és mindenki” kertjének része, igazából ezek a kis kertecskék a “magasból” egy tökéletes egységet alkotnak, rimusosan ismétlődő motívumokkal, egy az agyunkkal felfoghatatlan sok dimenziós térben. Mindenkinek az lenne a feladata, hogy a saját kis kertecskéjét gondozza. Amilyen a lelkünk, a belső kertünk, olyan lesz a környezetünk, olyan lesz a baráti körünk.

A fizikai világunkban ezeknek a Belső kerteknek a jelentősége háttérbe szorult. Egyre kevésbé fontos, hogy megismerjük…

View original post 584 további szó