20170411 - Üzenet #5 (message_in_a_bottle_thumb)

…mert összecsaphatnak, és össze is csapnak olykor fejünk felett a hullámok… S feltesszük magunknak a kérdést: „Van-e értelme tovább haladni megkezdett utunkon, van-e értelme megmaradni annak, akik vagyunk, kik lenni akar(t)unk”?

Mikor úgy érzed, energiatartalékaid fogyóban, már alig vonszolod porhüvelyed; mikor megszólalni is alig van erőd; vagy „csak” szimplán úgy érzed, értelme sincs már hangokba formálni gondolataid, jó hírem van számodra.

Hamarosan bevégzed jelenlegi feladatod, meghaltál. Elégtél, porrá őrölt a mindennapok tüze.

De lelked mélyén ott pislákol még a parázs és tudom, hamarosan újult erővel, tapasztalatokban megerősödve születsz újjá, s ha valaha visszatekintesz majd, hálásan gondolsz mindazokra az eseményekre, élményekre, személyekre, kik akkor vesztedet okozták.

20170411 - Üzenet #5 (főnix madár)S ha összefutsz velük –mert összefutsz velük-, kik akarva-akaratlan tanáraid voltak és hozzásegítettek eutanáziádhoz és az azt követő újjászületésedhez, megérzik majd benned a poraiból az életbe visszatért Főnixmadarat.

És ha pislákol még bennük bármi abból, aminek ígéretével, emlékével és reményeivel újjászülettek e földön, tudni fogják: egy-egy pillanatra legyűrhetnek, földbe döngölhetnek, elpusztíthatnak, de megsemmisíteni nem tudnak!