Címkék

,

Nagyon jó idézettel nyit egy megosztás, mely idézet újfent megmozdított, oly annyira, hogy pennám viszketni kezdett zsebemben, s érdeklődésem arra motivált, hogy megnézzem hirdetőjét, elidőzzek kicsit nála.

20151030 - etikett2Az idézet emígy szól: „A jó modor olyan kapukat is kinyit, amelyeken a legjobb iskolázottság hiába dörömböl.” – Clarence Thomas

Bizony érdemes volt meglátogatnom, s olvasnom egy-két látogatói hozzászólást… A támogató megnyilvánulások közt bizony jócskán találni párat, melyek megerősítik az illemoktatás szükségességét.

Illik-e vagy sem véleményt nyilvánítani? A szólás szabadságának korában bizony joggal csattan fel az ember –ha a vérmérséklete arra mozdítja-, hogy ugyan már, hadd mondjon, írjon úgy véleményt, ahogy neki tetszik, nehogy már sorba kelljen állnia a kulturáltan megnyilvánuló emberek közé… Ehhez persze szíve joga.

Ahogy minden, úgy a viselkedéskultúra is tanult forma, s megint csak: ahogy mindent, ezt is ugyanúgy a szülői házból hozzuk magunkkal. Persze ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, kell egy szülői ház, benne egy családdal, ahol apa és anya… Pardon… Anya és apa együtt munkálkodik azon, hogy példát mutasson az őt másoló, mintáját a saját életében tovább hordozó gyermekeinek. Nem győzöm hangsúlyozni: EGYÜTT.

Tudom, sajnos sok esetben nincs erre lehetőség. Épp ezért is tartom lényegesnek, hogy az erről szóló tudás elterjedhessen, tovább gazdagodjon. Ha máshogy nem, hát hétvégi oktatás keretein belül. Emlékszem még arra a fogalompárra, mely így szólt:

Tánc- és illemtanár

20151030 - 24831tarsastanc_878_01Tánc és illem… Élénken él bennem emléke, mikor én jártam társastánc tanfolyamra, melyet egy akkori munkatársam és azóta is jó barátom szervezett és vezetett. Ott is, mielőtt még táncpartnerünkhöz értünk volna, szükség volt bizonyos „szabályok” elsajátítására, hogy önmagunk és egymás számára is elviselhetővé, a tánc örömének felhőtlen megélésévé válhasson a tény, miszerint az első foglalkozás alkalmával „idegen” ember kerül be személyes terünkbe, biztonsági- és intim zónánk közelébe. Hogy úgy mondjam, megtanultuk a módját, miképpen ne zavarjuk egymás „köreit”.

Beálltunk volna a sorba? Bizonyos mértékben igen. Abba sorba, ahol mindenki követi az ősi tanítást:

„Ahogy szeretnéd, hogy mások cselekedjenek veled, cselekedj úgy másokkal.”

Nos, ha itt a sorba állás azt jelenti, hogy a ma „bevált”(?) és kimondatlanul elfogadott egymáson átgázolás gyakorlatát sutba dobva emberként viselkedünk, én a magam részéről maradok ebben a sorban. Mert ez „sor” marad, míg a „másik” csupán egy falka. S ha már falkáról beszélünk, ne feledkezzünk meg az ő szabályaikról sem, mert bizony vannak:

20151030 - malac illemMert a malac sokszor intelligensebb, mint némely ember(szabású)…

Reklámok