Címkék

,

“Hiába adom, ha nem kéred” – ez a régebben megfogalmazódott gondolat motoszkált tegnap is fejemben, s ebből kiindulva íródott egy gondolatsor, mely sajnos (több körülménynek, így saját figyelmetlenségemnek is köszönhetően) az enyészeté lett. Kíváncsi vagyok, mennyi bukkan elő ma belőle. Valahol egyszer úgy fogalmaztam -s tartom magam e gondolat aktualitásához-, hogy ha valami elveszett, majd visszatér, amikor eljő az ő ideje. E megfogalmazásnak hála, mikor rádöbbentem a szomorú valóságra, dühöm és csalódottságom érezhetően csillapodott, és azonnal formát kezdett ölteni egy másik, sokkal fényesebb, mívesebben megmunkált kristály.

20150917 - tumblr_lmfix57faG1qhq4cpo1_400Van egy kis időm, talán bele tudok annyira merülni a mátrixba, hogy újra felbukkanjon egy-két foszlánya az elveszettnek…

Így, ezzel az elhatározással bámulom egy ideje a monitort… De önnön “teljességében” nem térnek már vissza a sorok. Nem baj. Már tudom: nem volt elég összeszedett, átlátható, érthető.

Ezzel egy újabb tükröt tart elém életem, mely tükröt jelen esetben magam csiszoltam magamnak… Hát most leshetem! 😀

…és egyre jobban vigyorgok, a helyzet komikumán át megérkezett a tanulság is. Ahogy azt a “másik” arcot elnézem a tükörben, s belemerülök szemei mélységébe, leolvadni látszik a külső máz, csak egy megértő mosoly, egy örömteli csillogás marad helyén, melynek fénye egyre erősebbnek hat… Mintha közeledne hozzám…

20150917 - stock-footage-abstract-motion-golden-colors-background-shining-lights-sparks-and-fireworks-like-particlesIsteni derűje és nyugalma szétárad bennem, eggyé válik velem. Immár én magam vagyok ez a derű és nyugalom. Ha csak egy pillanatra is, de önnön mesteremmé lettem. És most… Most hálás vagyok annak a hibának, ami elveszíttette velem azokat a tegnapi sorokat. Most már tudom, miért történt.

Nem is biztos, hogy van még értelme annak, hogy tovább erőltessem az emlékezést, hisz’ innentől csak a tovább akarás kínzó görcse maradna fenn, s erre nincs szükségem.

Te pedig, kedves olvasó, ki idáig eljutottál, remélem megtaláltad a sorok közt, amit kerestél… Mert ellentétben a nyitó gondolattal, ma nem adtam semmit… Még ha kérted is.