Címkék

örök küzdelem„Felébresztem alvó egód, felszítom vak dühöd, s magamba olvasztalak…” – e szavakkal „búcsúzott” tőlem a felcsendülő hang…

S ahogy az lenni „szokott”, a legsérülékenyebb, legérzékenyebb ponton támad… ~na, de újra és újra működésbe lép a (lassan már beépítettnek számító) védelmi mechanizmus, vagy ha még nem is kapcsolt be, de mélyen, bennem megszólal a vészcsengő, s egóm helyett inkább figyelmem, fegyelmem az, mely átveszi az irányítást tetteim és szavaim fölött.

Helyzetem, ha kilátástalannak tűnik is olykor, mégis mindig tudom, ki az, akihez TELJES bizalommal fordulhatok, valahányszor felüti bennem fejét a kétely önmagamban és embertársaimban.

Hogy mi történt? Most már mellékes is. Az eset részletes kitárása egyeseket magyarázkodásra, másokat -a vélt vagy valós igazuk igazolása érdekében-, további hazudozásokra késztetne. Erre pedig semmi szükségem.

A tény, hogy mint minden történet, ez a tapasztalás is mély tanításokkal szolgál.

Nem küzdök tovább. Menjen minden tovább… A maga útján… Mindenkinek a maga szintjéhez méltóan.

Reklámok