Címkék

,

Ééééés igen! Örömmel jelentem, hogy kiemeltem fejem abból a szürke ködből, melybe sikeresen belefulladni készültem… Olyannyira, hogy már-már ott tartottam –mivel a törekvés nem visz közelebb a célhoz-, hogy: gyapjút növesztek, beállok a sorba, és magam is bégetni kezdek.

De mire teljesen ellepne a sz@r, mindig van valami, vagy valaki, ki nem fél utánam nyúlni, még ha könyékig fekáliás is lesz… Hajamnál fogva ragad meg és addig „húz”, míg magam is ki akarok onnan jönni. Még büdösnek érzem magam, itt-ott vastagon rakódott rám a bélsár, de köröm-, és drótkefém a kezemben immár, bőröm sikálom ezerrel…

Megrázom magam, arcom a napba fordítom, s hagyom, hogy fénye kívül-belül megtisztítson.

ElmulikAz élmény talán megviselt kicsit, de eltökéltségem annál nagyobb: a kikapart gesztenyét mától előbb önmagam jóllakatására fordítom, csak aztán kap belőle a köz. Mert –hogy korábbi önmagam idézzem-, hogyan várhatom el mástól azt, amit magam sem tudok maradéktalanul teljesíteni?