Címkék

20141222 - #2

Falak. Falak, melyeket ilyen-olyan vélt, vagy valós sérelem miatt kezdtünk el építeni, s húztunk fel olyan magasra a fájdalom megélése óta eltelt évek során, hogy már a napot is eltakarja lassan…

Önvédelmi mechanizmus, vagy bezárkózás?

Az jutott eszembe, amikor általános iskolában hógolyóztunk.

Kinéztem az ajtó mögül, mely védett a golyózápor ellen, s pont akkor talált képen egy hógolyó. Szemem, szám teli lett hóval, majd’ megfulladtam belé… S társaim nevetése még kellemetlenebbé tette a szituációt…

De ha végig kinn lettem volna, láttam volna a felém tartó lövedéket, kikerülhetővé vált volna általa.

Nem biztos, hogy jó az a fal… Főleg, ha nem látunk ki mögüle… S mögötte maradva folyamatosan azon kell rágódnunk, vajon melyik a megfelelő pillanat, hogy végre kiléphessünk mögüle? Vagy hogy egyáltalán létezik-e a “megfelelő” pillanat…