Érezted-e már, milyen a „madarat lehetne velem fogatni” érzése?

Értetted-e a téged körülvevők örömét, ahogy ez az érzés rájuk sugárzik, magával ragadja őket?

Láttad-e a téged értetlenül figyelők, örömöd irigylők szemeit, a bennük féltékeny gyűlölettől izzó lángot?

Akkor tudod jól, miről írok, akkor Téged is megfogott a Wachowski fivérek Mátrix c. filmjében elhangzott mondat: „… a tökéletes világ egy álomnak tűnt, melyből primitív agyatok állandóan fel akart ébredni…” S eszedbe jut, hányszor hallottad életed folyamán: „ébredj már fel”, „szállj le a földre”!

Ahogy a fény hiányát „sötétség”-nek, a meleg hiányát „hideg”-nek, a jó hiányát „rossz”-nak nevezzük, úgy követi a felhőtlen boldogság katarzisát a mélabú, a levertség érzése. Ahogy idáig eljutottam, „üzenet” érkezett:

„Mosolyogva nem lehetsz szomorú”

És ahogy e szavak eljutottak tudatomig, arcizmaim mosolyra húzták szájam. S hirtelen –bár este van-, legszívesebben most kitárnám ablakom, s hatalmas „Jó reggelt”-tel üdvözölnék mindenkit!

Azt hallottam valamikor régen, ha szomorúnak, levertnek érzed magad, állj a tükör elé, s mondd a szemedbe maximális artikulációval: „híd”. Ha ezt 3-4 alkalommal ki tudod mondani anélkül, hogy elnevetnéd magad, azonnal fordulj orvoshoz!

Lehet, hogy meg kellene szívlelnem-e tanácsot? 🙂