Megszületett hát…

Featured

Kedves barátaim, leendő olvasóim!

Hosszas töprengést, mérlegelést megelőző nyugodt figyelmem által összegyűjtött tapasztalataim összegezve -s egy kedves barátommal történt egyeztetés után- úgy döntöttem, elindítom saját WordPress oldalam, hogy gondolataim, dallamaim innentől itt, eme szent helyen gyűljenek össze, s innen indulhassanak útjukra, jól megérdemelt pihenőjük leteltével.

Megérkeztem

Eddigi, itt-ott elszórt írásaim (természetesen) elsőként hoztam el ide, s e “munkám” végeztével minden új(nak hitt) gondolatom is itt jelennek majd meg elsőként, mielőtt elterjedne más oldalakon, melyeken többé kevésbé tevékeny vagyok (még).

Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek, ki eddig nyomon követett, figyelmével kitüntetett engem, s szeretettel köszöntök minden új olvasót!

Leszarom tabletta?

Mert minden mindennel összefügg: ha elveszel valamit, Tőled is el fognak venni; ha “leszarod”, Rád is hullik majd a bélsár.
Nem lehet, s nem is szabad semmit hozzá tenni Tücsi írásához, de a gondolatokat, amik e bejegyzés olvasása által ébrednek, érdemes megszívlelni.
Azt szoktam mondani, a gondolat, mely megmozdít, már a tiéddé vált.

soulleadertucsi

leszarom_tablettaTegnap végignézve az engem körülvevő világon felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mennyire volt jó ötlet tele nyomni az emberek tudatát azzal a lehetőséggel, hogy ne törődjenek semmivel, ami őket feszülté  teszi… Tényleg nem törődnek semmivel.
Pár éve pihentünk egy hétvégét Esztergomban, ahol a szállodában olyan érzés kerített hatalmába, hogy ezt a helyet nem vezeti senki.  Ránézésből semmi hiba nem volt a gépezetben, működött az, de amint probléma akadt, nem volt senki, aki megoldotta volna… Ahogy egyre jobban látom az “egészet” egyben, mint részeiben feltűnik, hogy mindenhol így működnek a dolgok, ahol a az egész fölött állónak ( vezető, vagy tulajdonos) nem érdeke , hogy miképp működik alatta a gépezet.

Bár mindenki elvégzi a dolgát- vagy amit annak vél– nem cél a minőség, csak arra törekednek, hogy leteljen a munkaidő és valahol máshol legyenek, ahol szintén nem élnek teljes életet, mert “leszarják”….  Régen a részek alkottak egy egészet…most azt tanítják…

View original post 500 további szó

Üzenet #5

20170411 - Üzenet #5 (message_in_a_bottle_thumb)

…mert összecsaphatnak, és össze is csapnak olykor fejünk felett a hullámok… S feltesszük magunknak a kérdést: „Van-e értelme tovább haladni megkezdett utunkon, van-e értelme megmaradni annak, akik vagyunk, kik lenni akar(t)unk”?

Mikor úgy érzed, energiatartalékaid fogyóban, már alig vonszolod porhüvelyed; mikor megszólalni is alig van erőd; vagy „csak” szimplán úgy érzed, értelme sincs már hangokba formálni gondolataid, jó hírem van számodra.

Hamarosan bevégzed jelenlegi feladatod, meghaltál. Elégtél, porrá őrölt a mindennapok tüze.

De lelked mélyén ott pislákol még a parázs és tudom, hamarosan újult erővel, tapasztalatokban megerősödve születsz újjá, s ha valaha visszatekintesz majd, hálásan gondolsz mindazokra az eseményekre, élményekre, személyekre, kik akkor vesztedet okozták.

20170411 - Üzenet #5 (főnix madár)S ha összefutsz velük –mert összefutsz velük-, kik akarva-akaratlan tanáraid voltak és hozzásegítettek eutanáziádhoz és az azt követő újjászületésedhez, megérzik majd benned a poraiból az életbe visszatért Főnixmadarat.

És ha pislákol még bennük bármi abból, aminek ígéretével, emlékével és reményeivel újjászülettek e földön, tudni fogják: egy-egy pillanatra legyűrhetnek, földbe döngölhetnek, elpusztíthatnak, de megsemmisíteni nem tudnak!

Csendben… Háttérben

Régi-régi gondolatfoszlányom kering körülöttem… Akkor is, ha azt hiszem, már nem foglalkozom vele, mégis… Addig-addig merül fel a téma újra és újra, míg végül választ kaptam a Kocsmából… A Teremtés Mennyei Kocsmájából.

’A’, ’B’, ’C’ és ’D’. Ezekkel a betűkkel fejezzük ki azt, ha egy folyamat lezárult, azt leellenőriztük, s annak bizonyságául nevüket adjuk. Én jó ideje a ’Z’ jelölést használom „polgári” nevem mellett. Hogy miért? Nem tudtam erre a kérdésre válaszolni eddig. Eddig. Talán most sem tudok. Lássuk…

A ’Z’ a latin ABC utolsó betűje, ha jól tudom… Nem nézek most utána, ez most nem fontos. Nekem. Akinek fontos, majd kijavít. Az utolsó helyre tenném magam? Lehet. Miért jó ez nekem? Két dolog miatt, talán. Mint a moziban: ott van a legsötétebb, s onnan lehet a legjobban látni. S ez utóbbi a legfontosabb számomra.

20160126 - Csendben... Háttérben - Mozi

Talán igazságtalanságnak foghatnánk fel, ha valakit „az utolsó padba” ültetnek, de legalábbis hátrébb, mint ahol eddig „szokott” ülni… Hogy miért kerülhet valaki hátra? Talán nem lenne személye érdeklődésre méltó? Nem bírják már nézni a képét, hallani a hangját? Nem biztos az.

Nézzük a másik oldalt. Mit jelent(het) az, ha hátra kerülsz? Nem kell már, hogy figyeljenek Rád, nincs szükség rá, hogy ellenőrizzenek, hogy „kézen fogva” vezessenek. Mert feladatod elvégzed. Akkor is, ha nem állnak a hátad mögött, s nem lihegnek nyakadba, várva az esetleges hiba elkövetését.

Mert tudják, hogy olykor hibázol még, de biztosak abban is, hogy a felmerülő problémákat megoldod, s végül minőséget teszel le az asztalra. Legyen az akár egy szó kiolvasása, egy matekpélda megoldása, de legyen akármilyen munka, vagy szolgáltatás elvégzése, legyen az bármi, amihez csak hozzáfogsz.

Elnyomnak azzal, ha hátra kerülsz? Vagy megszabadítanak a folyamatos felügyelet fojtogató súlya alól?

Ne én döntsem el helyetted, hogyan érzel.

 

Az illem tana

Címkék

,

Nagyon jó idézettel nyit egy megosztás, mely idézet újfent megmozdított, oly annyira, hogy pennám viszketni kezdett zsebemben, s érdeklődésem arra motivált, hogy megnézzem hirdetőjét, elidőzzek kicsit nála.

20151030 - etikett2Az idézet emígy szól: „A jó modor olyan kapukat is kinyit, amelyeken a legjobb iskolázottság hiába dörömböl.” – Clarence Thomas

Bizony érdemes volt meglátogatnom, s olvasnom egy-két látogatói hozzászólást… A támogató megnyilvánulások közt bizony jócskán találni párat, melyek megerősítik az illemoktatás szükségességét.

Illik-e vagy sem véleményt nyilvánítani? A szólás szabadságának korában bizony joggal csattan fel az ember –ha a vérmérséklete arra mozdítja-, hogy ugyan már, hadd mondjon, írjon úgy véleményt, ahogy neki tetszik, nehogy már sorba kelljen állnia a kulturáltan megnyilvánuló emberek közé… Ehhez persze szíve joga.

Ahogy minden, úgy a viselkedéskultúra is tanult forma, s megint csak: ahogy mindent, ezt is ugyanúgy a szülői házból hozzuk magunkkal. Persze ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, kell egy szülői ház, benne egy családdal, ahol apa és anya… Pardon… Anya és apa együtt munkálkodik azon, hogy példát mutasson az őt másoló, mintáját a saját életében tovább hordozó gyermekeinek. Nem győzöm hangsúlyozni: EGYÜTT.

Tudom, sajnos sok esetben nincs erre lehetőség. Épp ezért is tartom lényegesnek, hogy az erről szóló tudás elterjedhessen, tovább gazdagodjon. Ha máshogy nem, hát hétvégi oktatás keretein belül. Emlékszem még arra a fogalompárra, mely így szólt:

Tánc- és illemtanár

20151030 - 24831tarsastanc_878_01Tánc és illem… Élénken él bennem emléke, mikor én jártam társastánc tanfolyamra, melyet egy akkori munkatársam és azóta is jó barátom szervezett és vezetett. Ott is, mielőtt még táncpartnerünkhöz értünk volna, szükség volt bizonyos „szabályok” elsajátítására, hogy önmagunk és egymás számára is elviselhetővé, a tánc örömének felhőtlen megélésévé válhasson a tény, miszerint az első foglalkozás alkalmával „idegen” ember kerül be személyes terünkbe, biztonsági- és intim zónánk közelébe. Hogy úgy mondjam, megtanultuk a módját, miképpen ne zavarjuk egymás „köreit”.

Beálltunk volna a sorba? Bizonyos mértékben igen. Abba sorba, ahol mindenki követi az ősi tanítást:

„Ahogy szeretnéd, hogy mások cselekedjenek veled, cselekedj úgy másokkal.”

Nos, ha itt a sorba állás azt jelenti, hogy a ma „bevált”(?) és kimondatlanul elfogadott egymáson átgázolás gyakorlatát sutba dobva emberként viselkedünk, én a magam részéről maradok ebben a sorban. Mert ez „sor” marad, míg a „másik” csupán egy falka. S ha már falkáról beszélünk, ne feledkezzünk meg az ő szabályaikról sem, mert bizony vannak:

20151030 - malac illemMert a malac sokszor intelligensebb, mint némely ember(szabású)…

Gondolkodom, tehát…

Címkék

20151028 - Okostelefon-535x655…veszélyes vagyok(?).

És újra fellángolt bennem szokásaim közül pár: figyeltem és (el)gondolkodtam.

Igen, magam is csatlakoztam az okos-telefonok felhasználói körébe. Hogy miért? Amiért oly sokan: hogy tartani tudjam a kapcsolatot, nem csak hangi, de képi és írott formában is mindenkivel, kikkel napi szintű a kommunikáció akkor is, ha esetleg „csupán” egy-két alkalommal találkoztunk személyesen, vagy életünk útja messzire vitt minket egymástól. Igen, a Facebook-on váltott üzenetekre, bejegyzésekre, írásokra gondolok.

Régi fixa ideám, s talán már láthatták páran leírva tőlem –ha nem, hát épp itt az ideje-, hogy:

„A technológia fejlődése önmagában nem jó, vagy rossz. Attól válik azzá, ahogy azt felhasználják, amilyen célok elérésére fordítják.”

A minap furcsa tapasztalatom volt, mely hagyott bennem pár kérdőjelet.

Tudjuk, hogy a Facebook folyamatosan fejleszt, állandóan „könnyíteni” igyekszik közösségi életünk. Ezt a legendák és összeesküvés elméletek lelkes figyelői, s jómagam is kétkedve figyelik/~jük , olykor hangot adva annak a gondolatnak, miszerint úgy hajtanak végre kísérleteket rajtunk, hogy arra önként és dalolva adtuk beleegyezésünk, ezzel is elősegítve a sokak által istenített, másokban félelmet keltő Mesterséges Intelligencia fejlesztéséhez.

Álljon hát itt a tapasztalatom, mely felkapcsolta bennem az óvatosságra intő sárga villogófényt:

„Mi sül ki belőle”. Ez volt az a mondat, mely egy nem oly régi beszélgetés folyamán hangzott –íródott (volna) le-, általam. Érdeklődve figyeltem, ahogy telefonom kijelzőjén sorra jelentek meg e szavak, így, ebben a sorrendben, anélkül, hogy akár a szó kezdőbetűjét meg kellett volna határoznom. Értem én, hogy sokszor használatos, már-már közhelyszámba menő e frázis, mégis… Elgondolkodtató, hogy a magyar, vagy bármelyik nyelv szavaiból összeállítható mondatok közül, mely mondatok olykor egy-egy írásjel áthelyezésével más értelmet nyernek, miért pont ezt rakja össze a „rendszer”. Aki kicsit is figyeli a kijelzőt, miközben gépel, számára feltűnhetett már, hogy a leginkább ajánlott szó a legfeltűnőbb helyen: középen, más színnel kiemelve jelenik meg, mint a többi… Ezzel is sarkallva, már-már belénk táplálva a mondatokat, amiket le „kell” írnunk, így fosztva meg minket szépen lassan az önálló döntéstől, a szabad akarat érvényesítésétől, s hamarosan az önálló gondolkodástól is.

20151028 - wall-e-humans-oA technika fejlődik. Ezzel nincs is semmi baj.

A lustaság viszi előre az emberiséget. Lusták voltunk gyalogolni, ezért kellett a kerék, a járművek… De túl sokáig tart elutazni egyik helyről a másikra, lusták vagyunk felülni egy vonatra, órákig autót vezetni, vagy repülőre szállni, így mostanra a teleportálás a cél. Lusták voltunk fúrni, faragni, vésni, ezért megalkottuk a gépeket. De lusták vagyunk a munkahelyen is, kicserélni a munkadarabokat, ezért automatizálunk, robotokat építünk, mondván a felgyorsult fogyasztói igények gyorsabb gyártási folyamatokat igényelnek… Lusták vagyunk egy öntő-, vagy kovácsolóműhelyben nyersanyagokat előállítani, ezért ma már 3D-ben nyomtatunk.

Gyorsulunk, gyorsítjuk világunk, s mi magunk közben egyre inkább leépülünk…

Mert valóban kényelmesebb, ha csupán egy gombot kell megnyomni… De ezzel együtt megszűnik önnön igényünk a cselekvésre, a gondolkodásra, a teremtésre, alkotásra. Ma még „csak” orvosi igazolásaink lehetnek, miért nem képes gyermekünk megtanulni valamit… Igazolható az olvasási-, számolási-, bármilyen tanulási nehézség… Lassan kiveszik a tantervből az írás-, és olvasás oktatását, már találtam erre utaló cikkeket, melyek a kézírás oktatásának törléséről szólnak. Hisz’ ott a billentyűzet, vagy a szavakat automatikusan felajánló, helyettünk mondatokba állító telefonos alkalmazások.

Mi pedig karosszékeinkben ülve panaszkodunk a munkanélküliségről, s az ebből kiindulva egyre jobban elharapódzó „megélhetési bűnözésről”, káoszról, miközben agyunkat mossák a választási hadjáratok során célzottabban sugárzott „bízz (csakis) bennem” (Confide in me) közvetítések.

Jó ez így?

Én féltelek Téged, emberiség!

S látom, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

Van még…

Van még?

20151028 - 0_Question-Mark-842

Kövess… ?

Címkék

20150922 - S_45779

Gyere velem, én sem megyek sehová…

Mint már oly sokszor, most is gondolkodóba ejtett a mester-tanítvány, vezető-követő fogalomképe. És ismerem már magam annyira, hogy addig kajtatok a megoldás után, míg végül találok is valamit… Így hát most jött el az ideje, hogy engedjem a gondolatokat, érzéseket szavakba formálódni.

Miért jó, ha valaki vezet? Miért jó, ha valakit követnek? Vonatkoztassunk most el a kérdés fizikai síkjáról, és tereljük a spiritualitás mezejére… Valóban okvetlen KELL, hogy világgá kiáltsd magadról, milyen bölcs és emelkedett mester vagy? Milyen érem jár a legbölcsebb, legemelkedettebb mesternek? Tudni akarod, meg is akarod szerezni, s ezért teszed magad is azt, amit megnyilvánulásaidban hangosan ítélsz el? Ki az az egyetlen személy, kit valóban vezethetsz, s ki az, kit maximális bizalommal követni bírsz?

Miért érzem úgy, hogy a mai mester-tanítvány viszonyok sokkal inkább az ősi „vak vezet világtalant” gondolatiságát követik? Főleg, ha egy tanítvány esetleg olyan kérdéssel áll elő, mely nem csak mesterénél, de ezzel együtt –vagy épp ezért-, a vele egy „padban” ülőknél is érzékeny pontot érint, netán eltér az eddig „bevált” csoportos rutinoknál. Mert mi is történik ilyenkor? Fordulás. Az addigi béke és szeretet hírnökei azonnal a „rosszkor rossz helyen” kérdező torkának ugranak, verbális késeikkel nehezen, vagy egyáltalán nem gyógyuló sebet ejtve a delikvens közösségbe vetett hitén. S mit tehet Ő ezek után? Ezer sebből vérezve, szívében mérhetetlen fájdalommal elhagyja azt a közösséget. Vagy –ami rosszabb-, elnyomja magában fájdalmát, beáll a „sorba”, szűrni kezdi kérdéseit, kínosan ügyelve arra, hogy elkerülje a jövőbeni atrocitásokat.

Így szól az „úr” (vagy hölgy): „…emelkedek, gyere… emelkedj velem! fogom a kezed, míg fél kézzel én is épp kapaszkodok… s ha nem sikerül… max. ketten zuhanunk le”… És ha a „mester” zuhanni kezd, maga alá temeti követőjét, de nagyobb eséllyel marad életben, míg követőjét a biztos bukás és halál várja.

20150922 - i__m_falling___catch_me_by_sailorptah

Mester! Belegondoltál már abba, mekkora felelősséggel tartozol? Kijelentheted-e, hogy nem áll fenn a bukás veszélye? Ne feledd, emberként vagy itt, ugyanúgy dolgod van, bejárandó út vár Rád…

Tanítvány! Nem… Tőled nem kérdezek. Ne kelljen válaszokat, magyarázatokat keresned. Talán épp ez az „esetleges” bukás kell neked, hogy megtaláld a választ egy később felmerülő kérdésre.

Én a magam válaszát megtaláltam. Neked adjam?

20150922 - image-4267026

Sajnos nem tehetem. Nem tudnál vele mit kezdeni, nem a hozzád illő választ kapnád kézhez.

Újabb tükör…

Címkék

,

“Hiába adom, ha nem kéred” – ez a régebben megfogalmazódott gondolat motoszkált tegnap is fejemben, s ebből kiindulva íródott egy gondolatsor, mely sajnos (több körülménynek, így saját figyelmetlenségemnek is köszönhetően) az enyészeté lett. Kíváncsi vagyok, mennyi bukkan elő ma belőle. Valahol egyszer úgy fogalmaztam -s tartom magam e gondolat aktualitásához-, hogy ha valami elveszett, majd visszatér, amikor eljő az ő ideje. E megfogalmazásnak hála, mikor rádöbbentem a szomorú valóságra, dühöm és csalódottságom érezhetően csillapodott, és azonnal formát kezdett ölteni egy másik, sokkal fényesebb, mívesebben megmunkált kristály.

20150917 - tumblr_lmfix57faG1qhq4cpo1_400Van egy kis időm, talán bele tudok annyira merülni a mátrixba, hogy újra felbukkanjon egy-két foszlánya az elveszettnek…

Így, ezzel az elhatározással bámulom egy ideje a monitort… De önnön “teljességében” nem térnek már vissza a sorok. Nem baj. Már tudom: nem volt elég összeszedett, átlátható, érthető.

Ezzel egy újabb tükröt tart elém életem, mely tükröt jelen esetben magam csiszoltam magamnak… Hát most leshetem! 😀

…és egyre jobban vigyorgok, a helyzet komikumán át megérkezett a tanulság is. Ahogy azt a “másik” arcot elnézem a tükörben, s belemerülök szemei mélységébe, leolvadni látszik a külső máz, csak egy megértő mosoly, egy örömteli csillogás marad helyén, melynek fénye egyre erősebbnek hat… Mintha közeledne hozzám…

20150917 - stock-footage-abstract-motion-golden-colors-background-shining-lights-sparks-and-fireworks-like-particlesIsteni derűje és nyugalma szétárad bennem, eggyé válik velem. Immár én magam vagyok ez a derű és nyugalom. Ha csak egy pillanatra is, de önnön mesteremmé lettem. És most… Most hálás vagyok annak a hibának, ami elveszíttette velem azokat a tegnapi sorokat. Most már tudom, miért történt.

Nem is biztos, hogy van még értelme annak, hogy tovább erőltessem az emlékezést, hisz’ innentől csak a tovább akarás kínzó görcse maradna fenn, s erre nincs szükségem.

Te pedig, kedves olvasó, ki idáig eljutottál, remélem megtaláltad a sorok közt, amit kerestél… Mert ellentétben a nyitó gondolattal, ma nem adtam semmit… Még ha kérted is.

(…és) Tény-leg!

Címkék

örök küzdelem„Felébresztem alvó egód, felszítom vak dühöd, s magamba olvasztalak…” – e szavakkal „búcsúzott” tőlem a felcsendülő hang…

S ahogy az lenni „szokott”, a legsérülékenyebb, legérzékenyebb ponton támad… ~na, de újra és újra működésbe lép a (lassan már beépítettnek számító) védelmi mechanizmus, vagy ha még nem is kapcsolt be, de mélyen, bennem megszólal a vészcsengő, s egóm helyett inkább figyelmem, fegyelmem az, mely átveszi az irányítást tetteim és szavaim fölött.

Helyzetem, ha kilátástalannak tűnik is olykor, mégis mindig tudom, ki az, akihez TELJES bizalommal fordulhatok, valahányszor felüti bennem fejét a kétely önmagamban és embertársaimban.

Hogy mi történt? Most már mellékes is. Az eset részletes kitárása egyeseket magyarázkodásra, másokat -a vélt vagy valós igazuk igazolása érdekében-, további hazudozásokra késztetne. Erre pedig semmi szükségem.

A tény, hogy mint minden történet, ez a tapasztalás is mély tanításokkal szolgál.

Nem küzdök tovább. Menjen minden tovább… A maga útján… Mindenkinek a maga szintjéhez méltóan.

Jelentem…

Címkék

,

Ééééés igen! Örömmel jelentem, hogy kiemeltem fejem abból a szürke ködből, melybe sikeresen belefulladni készültem… Olyannyira, hogy már-már ott tartottam –mivel a törekvés nem visz közelebb a célhoz-, hogy: gyapjút növesztek, beállok a sorba, és magam is bégetni kezdek.

De mire teljesen ellepne a sz@r, mindig van valami, vagy valaki, ki nem fél utánam nyúlni, még ha könyékig fekáliás is lesz… Hajamnál fogva ragad meg és addig „húz”, míg magam is ki akarok onnan jönni. Még büdösnek érzem magam, itt-ott vastagon rakódott rám a bélsár, de köröm-, és drótkefém a kezemben immár, bőröm sikálom ezerrel…

Megrázom magam, arcom a napba fordítom, s hagyom, hogy fénye kívül-belül megtisztítson.

ElmulikAz élmény talán megviselt kicsit, de eltökéltségem annál nagyobb: a kikapart gesztenyét mától előbb önmagam jóllakatására fordítom, csak aztán kap belőle a köz. Mert –hogy korábbi önmagam idézzem-, hogyan várhatom el mástól azt, amit magam sem tudok maradéktalanul teljesíteni?

Üzenet #4

Címkék

,

20150624 - Üzenet #4Mester!

Engedd, hogy tévedjek, hagyd, hogy hibázzak! Akkor is, ha már ezer alkalommal elmondtad jó tanácsod, megmutattad az utat, a betéve ismered már annak minden kátyúját, gödreit, s buktatóját!

Az e hibákból leszűrt tanulságok, tapasztalatok a Te bölcsességeddel, türelmes vezetéseddel segíthetnek abban, hogy a gyakorlatba átültetve önálló életre keljenek, hatékonyan beépüljenek a mindennapok rutinjába.

„Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem.” – Konfucius

Taníts, oktass, segíts kibontakoznom, de ne akarj a tükörképeddé formálni engem! A világnak Te kellesz, a világnak mi kellünk.

A legjobb Te, s a legjobb Én.